Megtanultam hogy hallgassak a szívemre. Hogy az csak a valóságos, amit érzek. Hogy az az alapkő, a kiindulópont, a körforgás, a hajtóerő, a menedék. A gondolatok csak születésük pillanatában tiszták és őszinték. Azokat befolyásolja a környezet, az emberek, a körülmények, a társadalom. Túl könnyű manipulálni. Ha szeretek valakit és ő boldoggá tesz, kihozza a legjobbat belőlem, általa önmagam tudok lenni, akkor fürdőzni fogok ebben a csokihabban. Akkor is ha mindenki aki ismerni vél ellene, ellenem, ellenünk van. Akkor is ha a saját tudatom ellenem van. Akkor is ha félek. Nem hiszem hogy a legmélyebb lényegem megcsalna valaha is. Nem hiszem hogy bántódásom eshet ekkora bizonyosság ellenére. Nem biztonság. Bizonyosság.