Tudod mi a legjobb része annak a folyamatos kínzásnak amit velem művelsz, te rongy céda!? Az, hogy tudom viszonozhatnám, ismerlek, ismerem a gyenge pontjaid, tudom hol fájna a leginkább az ütésem, de nem teszem. Én nem bántalak. Azzal nagyon- nagyon mélyre süllyednék, náladnál is…

Igen, a lányoknak igen fejlett a szépérzékük. Szeretik az ékszereket (kapni még jobban), elérzékenyülnek az esküvőkön, sminkelnek a tökéletes tükörkép elérése érdekében, sírnak a romantikus verseken (ha kapják még jobban), sírnak, ha szép álomból ébrednek, és…

Álmaim szappanbuborék képében kelletik magukat, a kongó bálterem fényárjában körbetáncolnak. Egyetlen lépést tennék feléjük csupán, s szétpukkannának, nevetve semmivé válnának.  Mozdulatlanul siratom a bárcsakot. Kétségbeesésem határtalan, nem nekem való ez a világ!…

Elfáradtam. Az életem mélypontok halmaza. Az idő, az elvárások, a tehetetlenség kényszerzubbonya fojtogat. Már a szememet sem nyitom ki, csak a lángokat látnám, melyek felperzselik egész valómat. Sírni s fohászkodni nem érdemes, jajszavamra mindenki süket. Tépj szét vagy eressz…

Hivatalosan is. Már csak pár hét és tél lesz. A hőmérséklet érezhetően zuhan, a nap erejét vesztett, a falevelek hullanak. A finish a legnehezebb. Túl vagyok maradandó károsodások nélkül két évszakon, ebben a harmadikban pedig egyre fogy az erőm, a türelmem. Szeretlek Tél!…