Tudod mi a legjobb része annak a folyamatos kínzásnak amit velem művelsz, te rongy céda!? Az, hogy tudom viszonozhatnám, ismerlek, ismerem a gyenge pontjaid, tudom hol fájna a leginkább az ütésem, de nem teszem. Én nem bántalak. Azzal nagyon- nagyon mélyre süllyednék, náladnál is sokkal lentebb. És amíg te a felsőbbrendűség illúziójában ringatod magad és gyűlölködsz szüntelen, én élvezem minden percét az életemnek. Azt is amikor fájdalmat okozol. Mert akkor megerősítesz, megszilárdítod a hitem magamban, a jóságban, erkölcsben, a szívben. Türelemre és toleranciára, odaadásra és megbocsátásra, önzetlenségre és szeretetre tanítasz azzal, hogy mindezek ellentétének tökéletes megtestesítője vagy. A jó emberekkel jó dolgok történnek. A Te végedet nem biztos hogy végig akarom nézni . Nagyon csúf lesz. Én a szebb holnapot várom, te csak a holnapot. Én megszabadulok tőled előbb utóbb. És te magadtól?
2012.09.27. 20:54
Szólj hozzá!
Címkék: fájdalmak ellentétek elvágyódás
A bejegyzés trackback címe:
https://lelekszilank.blog.hu/api/trackback/id/tr414807168
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.