Nem. Nagyon nem mindegy. Hiába tökéletes a testi gyönyör, intenzív és szenvedélyes az érintkezés, kellemesek és bódítóak az illatok, finomak az érintések, ha a végén hiányzik a lelki kielégültség akkor az egész szex dolog csak egy kissé intimebb sportnak minősül. Nem igazán vagyok oda a sportokért, én nagyon szeretek punnyadni. És inkább perzseljenek fájón a vágy lángjai, így nem kell az enyhülés. Az aktus utáni összebújásban van egyfajta biztonságérzet, otthonosság, valakihez tartozás érzése, kötődés. És ez rátörhet az emberre egy egyéjszakás együttlét után is. Most kimaradt, és az amúgy is idegen partnert még jobban elidegenítette, és beárnyékolta az amúgy parádés éjszakát. De honnan tudhatná az ember lánya előre, hogy hogy fog érezni utána? Még sok gyakorlásra, tapasztalatra, próbálkozásra van szükség. Valahol izgalmas is, de ha még sok ilyen reggelt élek meg, ki fogok égni. Egyenlőre még vonz ez a léha kicsapongó férfias életmód. Egy teljesen új önmagammal ismerkedem. Az egy dolog ha az ember egy lövőlegényt tart, egy kapcsolaton kívüli alkalmi szexpartnert. Biztonságos, kielégítő, perzselő lelkileg és testileg is. De a több! A sok! Mikor összefolynak a nevek és az arcok, és az amúgy pedáns lényem összezavarodik a nevek, arcok, technikák, illatok és testek tömegében. Követhetetlen egymásutánok, érdem nélküli összekapcsolódások, tán szégyellnivaló kivetkőzés. Mostantól nem lesz több baglyom. De akkor sem mindegy hogy kivel. Ki kell fejlesztenem egyfajta érzékenységet, hogy a potenciális partner lényére időben ráhangolódva előre tudjam látni, vagy legalább sejteni, hogy a reggel nem hoz csalódást. Ha ráunok az lesz a biztos jele, hogy megállapodhatok. Akkor leszek alkalmas társnak. Ki tudja! Talán úgy ébredek valaki mellett egyszercsak hogy akarni fogom. Akarni nem csak újabb éjszakát, hanem újabb reggelt is, sőt napot, hónapot, éveket. Vagy ez már a tündérmese kategória?