Sosem egyszerű elköszönni. De ha kell akkor gyorsan kell. És véglegesen. És örömöt kell találni abban is. Mikor a legjobban fáj akkor teljes egészében meg kell élni a fájdalmat, mert csak úgy lehet elengedni igazán. Amikor elmúlik valami ami jó volt, ami erőt adott, ami beragyogott, akkor meg kell őrizni amennyire csak lehet, de tudatosan. Nem belekapaszkodni és visszavágyni, hanem jólesően rágondolni. Vannak vidám és vannak sötét napok. Ha tudjuk hogy most sötét napok jönnek, akkor gyertyákat kell gyűjteni. És azokkal az emlékekkel meggyújtani azokat. Igen. Az egyik felem tiszta szívből örül a boldogságodnak, és repkedni tudna ettől a színes és zajos derűtől. Másik felem már gyászolja azt aki voltál nekem. Mikor minden jel összeáll olyan kristálytiszta lesz a kép. Ez nagy megkönnyebbülés, akkor is ha azt a képet sötétség és fájdalom veszi körül. A hiányod önzésem csupán. Magamat mindig legyőztem. Most is le fogom győzni. Azt mondtam neked, hogy élned kell. Úgy értettem hogy nem akarok olyan világban létezni ahol Te nem vagy. És nem is kell. Másnak leszel, de leszel. És boldog leszel. Ez bizonyság. Megérdemled. Egyszer én is ki fogom érdemelni hogy vigyázzanak rám, de egyenlőre túlságosan fáradt és gyenge vagyok élni. Van remény. mindig van. Most ezt kellett megtanítanod nekem. Jó tanár vagy, én bármilyen nehéz diák vagyok. Köszönöm barátom. Előtted is ment egyedül, döcögősen, de ment. Eztán is fog. Befejezem a könyved. Nem adhatom oda. tudom hogy nem mert nem lenne tisztességes tőlem. És én jó vagyok. Ennyi maradtam.