Álmaim szappanbuborék képében kelletik magukat, a kongó bálterem fényárjában körbetáncolnak. Egyetlen lépést tennék feléjük csupán, s szétpukkannának, nevetve semmivé válnának. 

Mozdulatlanul siratom a bárcsakot. Kétségbeesésem határtalan, nem nekem való ez a világ! Minden egyes ütés, minden pofon duplán fáj, ahogy visszhangzik szívemben a kegyetlen valóság.