A természet maga a tökéletesség. Minden egyensúlyban van. Bár hogy ez fennmaradhasson, sokszor kegyetlennek tűnik a hölgy. Az emberek kivételek. az emberekben nincs egyensúly, pedig mi is részei vagyunk az életnek. Vagyis még azok vagyunk, bár mindent megteszünk hogy kiszakadjunk a nagy egészből. Túl okosodtunk volna? Mekkora átok a gondolkodás? Vagy inkább az önteltség és önzőség??  Hol vannak az ösztönök? A sodródás? A bizalom az életben? A bizalom a természet erejében és tökéletességében? A világvége talán csak a "civilizáció" vége. Visszatérhetünk végre a természetbe, a gyökerekhez, újra megtanulhatunk a körforgás egészséges része lenni, nem pedig uralni azt. 

A hosszú hétvégén törekedtem az egyensúlyra. Csináltam valami olyat amit még sosem, olyat ami már ismerős. Kiléptem a komfortzónámból és bele is bújtam újra. Egy sérülésem begyógyult, egy újat szereztem. Találkoztam régi barátokkal, hiányolom az újakat. 

Elfáradtam.