Egyszer úgyis elmegyek. Lehet hogy nem most, csak évek múlva, de fel vagyok készülve. Elszomorító gondolat mindent összevetve. Nem a jövő rettent, nem a változás, nem az ismeretlen, az új küzdelmek, vagy a magány, nem a magamra utaltság, még csak nem is a létbizonytalanság. Inkább a hátrahagyottak sora. Az értük való aggódás. Senki sem nélkülözhetetlen. Furcsa, de vigasz: nem vagyok nélkülözhetetlen.