Azt álmodtam hogy nem vagyok elég jó neki, nincs helyem az életében, és ezt a szemembe is mondta. Csak azért fáj, mert tudom hogy igaz, és a fejemben kimondta azt amit a valóságban sosem tenne meg. Persze nincs is rá szükség, ezt tudtam, mióta ismerem, legyek bármilyen naiv, vak még sajnos nem vagyok. De ha ő a legjobb barátom!!! Milyen már mikor már a barátságra sem vagyok elég jó? 

Mióta csak kinyitottam a szemem valamiféle várakozás feszül bennem. Az érzés, mintha történne ma valami, valami lényeges, valami mérföldkő. Ma nagyon fogok figyelni, minden mozzanatra, hogy észrevegyem.  

Ha megválaszthatnám, hogy milyen legyen a napom, ma azt hiszem férjhez mennék legszívesebben...