A férj hazajön a munkából és most a mese kedvéért tegyük fel hogy nem számít, hogy alig keres valamit és azért a szánalmas semmiért is kizsigerelik. Szóval belép az ajtón a Férfi. Asszonya van, otthon várja. Főtt étel a tűzhelyen, lefőtt kávé az ibrikben, desszert a hűtőben, a holnap reggelire szánt frissen sütött péksütemény hül a tálcán, isteni illatokat ontva magából. A nő, a férfi félesége pedig csókkal köszönti urát. A Nő büszke Urára, hogy dolgozott, örül hogy hazaért, szívét elönti a szerelem. Így kellene lennie. Asszonynak felfrissülni a közös estebéd után egy hosszú forró habos fürdő után, hogy éjjel is teljesítőképessége csúcsán tudja kiszolgálni Urát a hálószobában. Az Urat nem szabadna bántani, felkérni segíteni, számonkérni, leszidni. Mert ha a Férfit nem támogatja meg az asszony, nem erősíti ERŐSsé, akkor sosem lesz elég hite magában hogy új állást keressen, merjen változtatni az életben, kockáztatni, merjen merni. Így kellene lennie. Csak hát a Nő is dolgozik, gyakran tizenkét órát, fizikai és szellemi tehernek kitéve a munkahelyén. Jól keres, de sokba kerül neki ez a bér. Minden nappal fáradtabb, A Nő dolgozik, gyermeket nevel, tanul vele, eteti, jó példát mutat. Elvégzi a házimunkát. Gondoskodik az idős nagymamáról. Jön, megy állandóan mozgásban van, bevásárol, látogat, ingázik, zsonglőrködik az idővel. És mindeközben szíve minden szeretetével szeret. Képtelen a tartalmas pihenésre, mert amint megpihen egy egy percre, hajtani kezdi a saját lénye iránti elköteleződés. Mert a feladatokat el kell végezni. Senki sem sikálja ki a kádat- Wc-t- tűzhelyet- mikrót- szekrényt- szőnyeget mert nem tudják hogy koszos. Mert nem lehet az. A férj dagadó büszkeséggel állítja hogy ő aktívan segít a házimunkában, hiszen elmosogat olykor és felporszívóz havonta. Nem tudja hogy milyen más házimunka létezik, mert csak "normál" állapotban látja az otthont. Tisztán és rendezetten. Ott pedig nincs dolga. Az Asszony pedig csak megy és csinálja. Ez a dolga. Nem panaszkodik, nem sír, nem nyöszörög, nem dühöng. Jóesetben. De fáradt. Anya fáradt, féleség fáradt, a kolléganő fáradt, az unoka fáradt. Ki altatja el?  A családot működtető gépezet, az otthon alappillére, a férj háttérharcosa, a gyermek biztonsága a Nő. 2015-t írunk. Anya vagyok, dolgozó nő, társ, unoka, testvér, barát. 30 évemmel oly kimerült, mint talán nagyanyáink sem. Néha úgy érzem túl sok a teher, de hiúságomat sértené ha ezt belátnám végképp. 2015-ben Nőnek lenni ebben az egyenjogú válságtól súlytott, identitászavaros világban nem könnyű.