“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között… És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal"Veronica A. Shoffstall

És egy kézfogás maga lehet az önfeláldozás, a vonzalom maga lehet a szerelem, a társaság maga lehet a biztonság ott

abban a percben, melyben megtörténik. Hozzáállás kérdése. A szerelem, a biztonság, még a boldogság sem egy állandó

állapot. Csak pillanatok halmaza. Az már csak rajtunk múlik, hogy meddig tudjuk nyújtani a pillanatot, és milyen gyakran

tudjuk megismételni. Egy jelentéktelennek tűnő egymásracsodálkozás/mosolygás egy vadidegennel órákra, napokra

átalakíthat minket, vibráló, derűs, felszabadult lénnyé, lényeggé válhatunk általa, ha észrevesszük e semmiségnek tűnő

mozzanat fényét, befogadjuk, és őrizzük, majd kiragyogjuk. Jelentőséget kap, fontos lesz. Az az egy töredék perc miért ne

lehetne maga a szerelem?